<Üdvözlünk a házassági közvetítő irodában> Lehetséges a valódi házasság? [3]

A barátok meghívói

A szingli évek gyűjtése? Egyszerűbb, mint gondolnád.

Szorgalmasan dolgozol, néha randizol, ha nem jön be, akkor mindenféle hobbival töltöd az időt.

Fogyókúrázol, változtatsz a stílusodon. Így egy évben kétszer-háromszor csalódsz, és máris egy évvel idősebb vagy a szülinapi tortán lévő gyertyák számát tekintve.

„Srácok, megvan a dátum!”

Decemberben, tél közepén volt, mielőtt az év véget ért volna.

Sőt, az egyik barátom, akiről nem is tudtuk, hogy randizgat, hirtelen bejelentette, hogy már megvan az esküvő dátuma.

Annyira megdöbbentem, hogy megkérdeztem, hogy vajon terhes-e.

Azt mondta, hogy 100 napos ismeretség után kapott házassági ajánlatot.

„Hú, nekem is megérkezett a meghívó.”

„Komolyan? Én is jövőre már meg fogom tartani az esküvőmet.”

29 évesen, mintha megbeszélték volna, a barátaim néhány hónapos különbséggel egymás után házasodtak össze.

A nyolc emberből most már csak hárman vagyunk szinglik, beleértve engem is.

Én is harminc körül házasodni fogok.

Homályos volt, de kétség nélkül természetesnek vettem.

A félelem, hogy mindenki mástól elmaradok, a szorongás, a nyomás.

De még ezt az érzést sem akartam, hogy bárki is megtudja.

Van minden cipőnek párja, de ezt a mondást utáltam.

Vajon a párom Budapesten van-e, esetleg külföldön? Egyáltalán létezik-e?

Sétáltam az utcán, és láttam a szerelmes párokat, és igazságtalannak éreztem, hogy nekik van párjuk, nekem pedig nincs.

Nem vagyok elkötelezett a házasságtalanság mellett. Nincsenek nagyravágyó vágyaim arra, hogy egyedül éljem az életemet.

Szerettem volna megtalálni a szerelmemet, randizni, házasodni, és nyuszi-szerű gyerekeket szülni.

Azt a nagy hazugságot, hogy az egyetem után lefogysz, vagy hogy az évek múlásával magától jön a házasság, ez is egy hazugság volt.

Ráadásul nem kaphatok el a barátom esküvőjén virágcsokrot.

Ezt a helyet egy másik barátom vette át, aki később házasodott.

A környezetemben lévő negyvenes éveikben járó, nőtlen hölgyek gyakran sírtak a magányuktól, amikor ittak.

Másnap azonban mintha mi sem történt volna, folytatták a mindennapi életüket. Inkább kerülték a kényelmetlen helyzeteket, mintsem hogy vigasztaljanak.

A házasodó barátaim azt mondták, hogy hamarosan nekem is lesz egy jó párkapcsolatom.

Abban a téli éjszakában, amikor egymás után négy meghívót kaptam, nagyon sokat sírtam.

Nem lehet örökké kétségbeesettnek lenni. Miért nem vagyok elég jó? Csak még nem találtam meg a páromat.

Legalábbis büszkén kijelenthetem, hogy nem kell szégyellődniük azoknak, akik bemutatnak.

Ezért levettem a maszkot, amit viseltem, és elkezdtem aktívan kérni, hogy mutassanak be valakit.

Ha van valaki, aki jó lenne számomra, mutassák be nekem.

A reakciók pozitívak voltak. Mindenki nagyon igyekezett, hogy több vagy kevesebb közvetítőn keresztül is randevúra hívjanak.